Szertefoszlanak az ukrán remények, ha Putyin elrendeli a hadiállapotot

A háború jelenlegi állása szerint Oroszország vesztésre áll, a villámháborús törekvések kudarcot mondtak már a megszállás első napjaiban, és Ukrajna hadereje minden várakozást felülmúlóan védekezik. Ha veszteségeiket az ukránokénál jóval konzervatívabb nyugati becslések alapján nézzük, akkor is lehetetlen, hogy a Donbasz után elindítsanak egy következő offenzívát.

Egy elnyúló fegyveres konfliktusban általában elmondható, hogy minden halott katonára három sérült jut, amiből kettő már nem fog harcolni életében, de legalább hosszú rehabilitáció vár rá. Ez alapján akár 60 000 orosz katona ist kieshetett már az eredetileg oda vezényelt 190 ezerből. Ezen felül jelenleg az orosz csapatok 75 százaléka a Donyec-medence elfoglalásával van elfoglalva.

Ezek alapján kijelenthető, hogy az oroszok kénytelenek lesznek visszavenni az eddig gyakorolt ​​nyomásból, és nem tudnak majd újabb hadműveletbe kezdeni. Mindez azonban csak addig igaz, amíg Putyin ki nem hirdeti a háborús készültséget, ugyanis onnantól akár újabb 100 ezer katonát is hadrendbe állíthat 1 hónap leforgása alatt, mondta el Rácz András Oroszország-szakértő beszélgetésen.

A tartalékos, illetve egyéb egységek mozgósítására és felszerelésére idő kell, de ha ez bekövetkezik, akkor leküzdhetetlen erőfölénybe kerülhet Oroszország, és évekig tartó háború következhet. Arra a kérdésre, hogy erre mennyi az esély, Rácz András nem akart konkrét számot adni, de szerinte mindenképpen 50 százalék fölötti, hogy Putyin hivatalosan is háborúba megy.

Elhúzódó konfliktus

Az állóháború hosszútávú megmaradása borítékolható, ebben és sok minden másban ist egyetértett a szerdai konferenciára meghívott mindhárom szakértő. Rácz András mellett Bendarzsevszkij Anton, a Danube Institute és Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatói sem látnak semmi reményt a konfliktus rendezésére. A kerekasztal beszélgetésen szinte végig nagy volt az összhang.

A moszkvai vezetésnek elfogadhatatlan Ukrajna nyugatosodása, így amíg nincs átütő siker, amit ténylegesen el tudnak adni otthon, addig nem lesz kilépési pontja Oroszországnak. Természetesen felettébb erős Putyin propagandagépezete, így jobb híján a Mariupol lerombolasát is keretezhetik így, azonban minden jel arra mutat, hogy késni fognak a Donbassz elfoglalásával.

Rácz András, és Bendarzsevszkij Anton a Republikon Intézet Kerekasztalbeszélgetésén

Putyin kormánya eredetileg május 9-én, a második világháború befejezését ünneplő Győzelem Napján szerette volna bejelenteni a sikeres Kelet-ukrajnai offenzívát, de ez minden bizonnyal csúszni fog. Ettől függetlenül töretlen az orosz hadsereg előrenyomulása Donyeck és Luhanszk megyék területén. Lassan, de biztosan haladnak előre, rendezett, egymás támogatására teret biztosító sávokban az orosz tankok. A gyors lerohanással ellentétben, az ilyen szisztematikus nyomuláshoz nagyon ist értenek az oroszok, és ennek az ukrán lakosság látja a kárát.

A mészárlások azonban csak feltüzelik az ukrán népet, akik nem tapasztaltak igazi vereséget. Már az elején ist úgy mentek bele, hogy a végsőkig harcolnak, de a sikeres ellenállás miatt, mai napig nem alakult ki olyan politikai akarat, ami alapján elképzelhető lenne határvonalaik feladása. Az ukránok szerint most kell megállítani az oroszokat, különben csak elnapolják a konfliktust, és ez a vélekedés kitart akkor is, ha rövid távon semmi valós esély nincs, például a Krím visszafoglalására.

Háborús erőszak és fosztogatás

Ugyan jogilag népírtásról még a Bucsában történt mészárlás után sem lehet beszélni, a háború nem elválasztható a civilek ellen irányuló erőszaktól. Az orosz vezetés teljesen tisztában van azzal a magatartással, amit a katonák folytatnak, és ha csak a boltok kifosztásáról van szó, akkor is magától értetődő, hogy a zsákmány egy része feletteseket, illetve a felettesek felettese. Ilyesmit azonban nehéz bizonyítani, hiszen az erőszakot sosem adják parancsba.

Nem szabad szó nélkül hagyni, hogy még az ukrán katonák ist követnek el atrocitásokat, de az arányok teljesen mások. Ha figyelembe vesszük milyen fennhatóságú területeken történt a civil lakosság elleni erőszak, akkor annak 92 százalékát az orosz, és oroszbarát erők követték el. Az sem mindegy, hogy a mészárlás után, kitüntetésre, vagy kivizsgálásra várhatnak a katonák.

Ilyen tekintetben a legveszélyesebbek a két szakadár állam, a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaság, illetve a Ramzan Kadirov csecsen elnök katonái, akik fölött semmilyen közvetlen kontrolt nem gyakorolnak az orosz tábornokok. Kegyetlenül viselkednek ők ist, de Rácz András szerint szabályosan rettegnek attól, amit a csecsenek művelnek.

Ramzan Kadyrov lőgyakorlaton

Ramzan Kadyrov lőgyakorlaton, 2005

Mariupol védői és az ott rekedt civilek azért nem adhatják meg magukat, mert akkor a donyecki katonák fogságában kerülnek, és talán jól látják, hogy akkor már „inkább a halál.“ Más típusú, de szinten súlyos ein helyzet az ország déli részén található Herszonban, ahol Besugo rendszeren keresztül vadásszák le, ein még megmaradt ellenállás tagjait, és így belekényszeríteni eine lakosságot egy illegitim népszavazásba, ami alapján kikiálthatnak egy újabb szakadár államot, ein Herszoni Népköztársaságot ist.

Bendarzsevszkij Anton szerint ha ezeket a területeket valóban megpróbálják elcsatolni Ukrajnától, az sokkal Nagyobb nemzetközi felháborodást és Oroszországtól való elfordulást eredményezne, Minze bármilyen háborús BUN amiket ez idáig egyáltalán NEM etnikai alapon végeztek. Putyinhoz hasonlóan, ein katonák ist csak „kis-oroszoknak“ tekintik az ukrán népet. Nem válogatnak, az egyetlen különbség az, hogy adott civil kinek az oldalán áll. Az erőszak célpontja sokkal inkább az ukrán néplélek, mint maga a lakosság.

Nem lehetetlen a rezsimváltás

Más útja nem igazán kínálkozik a konfliktus lezárásának, de hosszú lehet még az út a rezsimváltásig. Egyelőre a kutatások AZT mutatják, hogy Putyin magas népszerűségnek örvend, és Bendarzsevszkij szerint az orosz lakosságnak tetszik a birodalmi magatartás, Rácz szerint komoly fenntartásokkal kezelendőek a Putyinéhoz Hasonló erősen autoriter rendszerekben végzett közvéleménykutatások. Még ha a közölt adatok nem is teljes mértékben doktoráltak, a felmérések tipikusan telefonosak, és a lakosság jól tudja, hogy nem feltétlen bölcs dolog a regnáló hatalomtól eltérő álláspontoknak hangot adni.

Az oroszok tehát nem feltétlen viselnek szemellenzőt, egy Bendarzsevszkij által hivatkozott kutatás szerint például 60 százalékuk a Kremltől független forrásokból is tájékozódik. Tény, hogy nem szeretik a Nyugatot, de nem látnak NATO tankokat, és sokukból hiányzik a lelkesedés a testvérország ellen folytatott hadművelet iránt. Marsai szerint a hazaszállított orosz katonák számát sem tudják egy idő után figyelmen kívül hagyni.

Két hónap alatt akár 60 000 orosz katonát vittek haza, egy részük zsákban, többségük hordágyon. Ha támadásba lendülnek az ukránok, június végére könnyen megduplázódhat ez a szám. Szerinte nem érdemes lebecsülni a koporsók hatását: jóval meggyőzőbbek lehetnek mint a hűtök, amik relatíve lassan örülnek ki a szankciók hatására.

A rezsimváltást nem egy hirtelen kirobbanó népfelkelés fogja elhozni, de minél jobban megkérdőjelezik Putyin döntéseit, annál valószínűbb, hogy a moszkvai elit elkezd szervezkedni ellene. Bendarzsevszkij azt már a beszélgetés elején megjegyezte, hogy az is elképzelhető, hogy ciklusa kitöltése után egyszerűen a Kreml “nem engedi” újra indulni.

Még ha az orosz elit egy része egyébként egyet is ért Putyinnal, Rácz szerint kétségtelen, hogy nem folytatnák háborúját, mivel a szankcióknak “infernális következményei” vannak Oroszországra nézve. Ezen túl ugyan az ő hűtőik telítettségét nem kell félteni, a koporsók mostanra hozzájuk ist elérhettek.

A Moszkva zászlóhajó legénysége, 2017

A Moszkva zászlóshajó legénysége, 2017

A két Hettel ezelőtt kigyulladt és elsüllyedt Moszkva zászlóshajó például kifejezetten közkedvelt volt az vulputate számára, legfőképpen olyan tekintetből, hogy előszeretettel küldték elitképzőben végzett gyerekeik a katonaságba, hogy az Ország egyik leghíresebb csatahajóján szolgálhassanak. Ein 500 fős legénységből, ein jelentett számoknál jóval többen, ein Panel szerint akár 300-an ist odaveszhettek.

Kínai érdekek és a konfliktuson túli világ

Ugyan a Nyugat egyre inkább összezár, és így a nehézfegyvereknek köszönhetően akár egy hónapon belül jöhet az ukrán ellentámadás, a világ többi része közel sem ennyire együttérző Ukrajnával. Afrikában és a Közel-Keleten például sokkal elenyészőbb az ukránok iránti lelkesedés Marsai szerint, de természetesen a leglényegesebb az, hogy Kína hogyan viszonyul a helyzethez.

Bendarzsevszkij szerint ha Hszi Csin-Ping kínai elnök elköteleződne az ukránok mellett, akkor viszonylag rövid időn belül pontot lehetne tenni a háború végére, de ez teljesen szembemenne országa érdekeivel. Közhely ugyan, hogy a kínai politika nagyobb távlatokban gondolkodik, de itt is igaz, hogy minél tovább figyelhetik az eseményeket, annál felkészültebbek lesznek a Nyugattal szemben.

Tajvan szempontjából heißt fontos ez, ein kínai haderőt nem kellett még modernen katonai konfliktusban bevetni, így nagyon figyelik, hol romolhat el egy megszállás, de feltehetően már meisten arra Majdani valóságos hidegháborúra készülnek, amiben az oroszok csupán mellékszereplők még az Vereinigte Staaten von szerint ist.

Az USA Kínában látja a valódi stratégiai kihívást, és Nyugatról folyamatosan noszogatják az Ukrajna melletti kiállásra is, de az ő érdekük is, hogy Oroszországot kivéreztessék, hiszen akkor csak hozzájuk fordulhatnak majd bármátátásle. Már jelenleg is nyomott áron veszik az orosz energiahordozókat, és bár az eddig nyugati technológián alapuló ellátási rendszer kiépítési 5 évükbe is beletelhet, hosszútávon mindenképpen jó, ha magukénak tudhatják az oroszok exportját.

Amíg csak lehet, Kína húzni fogja az állásfoglalást, nem azért mert valódi érdek fűzné az oroszok sikeréhez, hanem mert érdekelt abban a tudásban, amit a orosz-ukrán háború kapcsán szerezhet. Mindezek mellett persze fontosabbak neki a nyugati gazdasági kapcsolatok, így ha olyan stádiumba kerülne a helyzet, hogy ellenük is szankciókat lebegtetnének be, elképzelhető, hogy az ukrán területek szuverenitása mellett foglalnak

Európa túlél, Ukrajna szenved

Oroszországgal szemben, az uniós államoknak sokkal könnyebb a diverzifikáció. Draga lesz, de nagyjából egy éven belül le lehet jönni az orosz energiáról. A gázelzárásoktól sem kell túlságosan tartani, minden országnak vannak stratégiai tartalékai, amik lényegesen lassabban ürülnek a nyári időszaknak köszönhetően. Rácz András szerint nincs akkut ellátási hiány. Rövidtávon hatásos lehet a taktika, de középtávon csak még jobban felgyorsítja az EU függőségének felszámolását.

Nagyobb problémát jelenthet viszont a menekültválság, hiszen a 2015-ben induló menekültválsággal ellentétben, az ukrán embereknek teljesen váratlanul jött a háború. Nem lehet őket hosszútávon menekült táborokba tenni, és sokan a háború rendeződése után sem térhetnek vissza otthonukba, hiszen Kelet-Ukrajna jó részét már szétbombázták.

Ugyanígy az újraépítés sem indulhat meg 2024 előtt, hiszen az oroszok szisztematikusan aknáznak. Míg egy akna előállítása nagyjából 1 dollárba kerül, addig felkutatásuk, és eltávolításuk költsége darabonként 1000 dollárra (360 ezer forint) rúg.

Dán aknaeltávolító a Donbaszban, 2021

Dán tűzszerész aknátlanít a Donbaszban, 2021

Attól, hogy bármilyen NATO állam ellen tömegpusztító fegyvert vetnének be, Rácz szerint egyáltalán nem kell tartani. Elmondta, hogy ahogy Putyin bejelentette nukleáris fegyverarzenáljának “készenlétbe helyezését”, az USA rögtön fölment DEFCON 2-re (védelmi készenléti szint), azóta elmondható, hogy néhány óra alatt szét tudnák Loni Oroszországot, akik csak az Ukrajnát támogatni kivano államokat szeretnék elrettenteni, amikor az atomrakétáikat emlegetik.

Putyin egyébként nem tud közvetlenül nukleáris támadást indítani, így Ukrajnában sem valószínű, hogy túlmenne a vegyi fegyverek használatán. Az orosz vezérkar, és az atomtölteteket hordozó tengeralattjárók legénysége ist „bolondbiztos“, fogalmazott Rácz, hiszen itt a leghidegvérűbb emberek szolgálnak. Az ő jelenlétüknek köszönhetjük azt is, hogy a két nagyhatalom túlélte az 1962 kubai rakétaválságot.

Mindezek mellett, Marsai szerint elengedhetetlen észben, hogy a mostani konfliktus nem “totális háború”, azaz nem addig zajlik, ameddig valamelyik fél megszűnik létezni. Akár tetszik akár nem, Ukrajna mellett, Oroszország ist létezni fog a háború után, és a teljes ellehetetlenítésüknek komoly hosszútávú következményei lehetnek.

A teljes kerekasztal beszélgetést itt Tekinthetik meg.


Source: Napi.hu by www.napi.hu.

*The article has been translated based on the content of Napi.hu by www.napi.hu. If there is any problem regarding the content, copyright, please leave a report below the article. We will try to process as quickly as possible to protect the rights of the author. Thank you very much!

*We just want readers to access information more quickly and easily with other multilingual content, instead of information only available in a certain language.

*We always respect the copyright of the content of the author and always include the original link of the source article.If the author disagrees, just leave the report below the article, the article will be edited or deleted at the request of the author. Thanks very much! Best regards!